Osli csuhéMegérett a kukorica kis Osliban rég...
Az Osli csuhéfonók a Médiában
A csuhépapucs újra keresett áru lett
Osli - A budapesti Hagyományok Háza vezetője és négy munkatársa a csuhézás és a táskakészítés fortélyaival ismerkedett a napokban Osliban
– Valamikor a csuhézással készítettük a mindennapi használatú táskákat és papucsokat – mesélt a kisalfold.hu-nak a „daliás időkről" az egyik még dolgozó mester, Varga Gézáné. A hatvannyolc éves Irma néni Kapui Bélánéval karöltve oktatta a fővárosiakat az osli iskola egyik termében. Vargáné hozzátette, egykoron, még a szegényebb időkben a fiatal lányoknak a csuhépapucs készítéséből volt valamicske pénzük, „néhol ebből volt a hozomány".
 |
| Egykoron, még a szegényebb időkben a fiatal lányoknak a csuhépapucs készítéséből volt valamicske pénzük, néhol ebből volt a hozomány. |
Pár éve újra felfedezték a csuhépapucsot, az osli asszonyok szerint napjainkban vendégpapucsnak használják országszerte. Annyit azonban megjegyeztek, hogy jelenleg a jó minőségű alapanyag hiányzik a munkához.
Utazás a múltba kisalfold.hu - 2009.10.20. 20:19
Acsalag - Időutazásra hívta a helyi Szent Lőrinc Egyesület az érdeklődőket a kultúrházba. A rendezvény címe Dédapáink nyomában volt
Megismerték a kukoricafosztást,-morzsolást,csuhéfonást. Készítettek használati és dísztárgyakat Kapui Béláné segítségével, illetve gyékényezhettek Kollár Jenőné útmutatásával. A népviselet változatosságairól Nagy Jenőné beszélt a közönségnek, aki beöltöztetett babákat mutatott be. Táncház is volt, melyen a Kislaptáros népzenekar húzta a talpalávalót és Lengyel Sándorné tanította a lépéseket. A programot a megyei közgyűlés támogatta.
Dédapáink nyomában kisalfold.hu 2009.10.19. 11:28
Vasárnap délután zsúfolásig megtelt az Acsalagi kultúrház nagyterme, ahová az Acsalagi Szent Lőrinc Egyesület invitálta a helyi illetve környékbeli falvak lakóit egy kis időutazásra.
A program címe „Dédapáink nyomába" és valóban a résztvevők megtapasztalhatták, hogy eleink mivel tölthették el az őszi estéket. Lehetett kukoricát fosztani illetve morzsolni, csuhéból használati tárgyak és dísztárgyak készültek Kapui Béláné segítségével.
 |
A gyékényezés titkába Kollár Jenőné vezette be az érdeklődőket. A népviselet változatosságait Nagy Jenőné babáin csodálhatták meg, mindeközben a Kislaptáros népzenekar húzta a talpalávalót s Lengyel Sándorné táncba vitte az ifjúságot.
 |
Az egyesület lelkes tagjai zsíros kenyérrel és teával kínálták a vendégeket. Mindenki sok szép élménnyel gazdagodva térhetett haza egy tartalmasan eltöltött vasárnap után.
A programot a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés támogatta" - írta olvasónk, Szabóné S. Anita.
Öntésmajor 2010
Öntésmajorban jó hangulatú csuhétanítás folyik. A vetítetképes előadás ide kattintva nézhető meg!
megmutatják mesterségüket. Termékeikkel több alkalommal kiállításon is bemutatkoztak: Keszthelyen és a fővárosi Polgárok Házában nagy sikert arattak.A Győr melletti Börcs községből származó Rinner Jenőné 47 évvel ezelőtt kezdő pedagógusként került Osliba, ahol olyan jól érezte magát, hogy nem vágyott vissza szülőfalujába. Köztudott, hogy a csuhéfonók évtizedek óta szorgoskodnak a rábaközi településen, hisz a parasztember a kukorica minden részét hasznosította. A gazda ősztől tavaszig azzal foglalatoskodott, hogy elhasználja a tengerit. A szárítás csomóba kötve történt, majd közvetlenül a munka előtt beáztatták az alapanyagot. A felpödört csuhét rámára rögzítették, majd miután elvesztette a nedvességet, leszedték a keretről. Az ügyesebb kezűek elsősorban szatyrot, lábtörlőt, valamint papucsot készítenek – mesélte a nyugdíjas pedagógus. Az osli születésű Varga Gézáné régen kezdte a papucskészítést, mert fiatalkorában kiegészítő keresetre számíthatott ezzel a tevékenységgel. Szombatonként vették át tőlük a termékeket, s a pénzt félretették stafírungra. A mesterség csínját-bínját külön nem tanította senki, hanem a lányok figyelték az idősebbeket, és a magabiztos mozdulatokat lassan utánozni kezdték. Akkoriban a nap minden szabad percében járt a kezük, és persze a szájuk, mert ősztől tavaszig a családtagok és a barátok közösen fonták a szatyrokat és papucsokat, miközben megbeszéltek minden fontos eseményt. A női triumvirátus harmadik tagja Kapui Béláné, aki nyolcadik osztályos kora óta fonja a papucsot. Fel sem álltak az asztaltól, míg el nem készült a napi hat darab
lábbeli, melyért sokat ugyan nem kaptak, de az a pár forintnyi kiegészítő is jól jött a családnak. Aki gondosan félretette kis keresményét, tavasszal kifizethette belőle legújabb öltözetét.Nem szabad veszni hagyni a falu örökségét.
Fodor József családja anno a szomszédokkal, ismerősökkel egyetemben állt neki a kukorica betakarításának. Fosztáskor a lányok, asszonyok begyűjtötték a legszebb kukoricacsöveket, amelyekről lehántották a leveleket. A fonás alapanyagát szárítás után felhordták a padlásra, majd amikor ősziesre fordult az idő, nekiálltak a papucskészítésnek. A csuhé beáztatás után vált alkalmassá a megformálásra, de volt, aki színezőanyaggal is lekezelte, hogy még tetszetősebb legyen a késztermék. Osli polgármestere elmondta: annak idején a nőknek a hideg beálltával nem volt annyi munkája, hiszen szünetelt a mezőgazdasági tevékenység, ezért a fonással szerzett pénzből gyarapították az otthoni kasszát. Az öt éve alakult Vadgesztenye Hagyományőrző Nyugdíjasklub tagjai jól ismerték a csuhéfonás titkait, ezért a település vezetője úgy gondolta, hogy a nótázás mellett az asszonyok megmutathatnák a kézműves tevékenységet is. Olyan hagyományőrző sorozat elindításán godolkodnak, amelyen a csuhéfonás felelevenítése mellett bemutatnák az összes többi régi szokást.
Osli csuhéssikerek Budapesten kisalfold.hu - 2009.09.15. 12:07
A közelmúltban érkeztek haza az osli csuhéfonó asszonyok a Népművészeti Egyesületek Szövetsége által rendezett, huszonharmadik mesterségek ünnepéről.
A budapesti programon két osli asszony, Kapui Béláné és Varga Gézáné vett részt. Kapuiné (képünkön) elmondta, a rábaköziek öt-öt pályamunkával készültek, melyben szerepelt csuhéból font papucs, táska és kosár is. A két osli asszony munkáját elismerő oklevéllel jutalmazta a verseny szervezőbizottsága. Kapui Béláné hozzátette: Osliban már a háború előtt is nagy hagyományai voltak a csuhéfonásnak, legkeresettebb árucikkük (napjainkban is) a csuhépapucs volt, akkoriban, ha jól dolgoztak, ˝karácsonyra összejött a négy ökör ára...˝. A helyi gyermekeket immár hat éve oktatják e mesterség rejtelmeire, az idősebbeket tavaly kezdték bevezetni a csuhéfonás mesterségébe.
 |
| Fotó: Turbók Attila |
Kapui Béláné a pauccsal és virággal
Rábaköz Öröksége - Elfeledett nyugati végeken II. 2010-10-20 18:00 Budapest Polgárok háza Díszterem
A „Rábaköz Öröksége” c. kiállítás megnyitója és a Kapuvár Néptáncegyüttes estje
(A kiállításon a Xantus János Múzeum Csornai Kiállítóhelye, a Rábaközi Múzeum - a Soproni Múzeum Kapuvári Kiállítóhelye, Ángyán Csilla keramikus-fazekas népi iparművész,a népművészet ifjú mestere, Csorna, Csiszár Árpád fafaragó, Veszkény, Kiss-György Rita festő, Kapuvár-Székesfehérvár, Kollár Jenőné gyékényfonó, Bősárkány, Kugler László aranykoszorús cukrászmester, Csorna, Molnár Lászlóné népviseleti babakészítő, Farád, Nagy Jenőné népviseleti babakészítő,
Kapuvár-Garta, Osli csuhéfonó szakkör: Rinner Jenőné, Kapui Béláné, Varga Gézáné,
Pákay Gusztáv kosárfonó népi iparművész, Barbacs, Szigethy Istvánné höveji csipkehímző, Kis Jankó Bori-díjas népi iparművész, Völcsey Lajos fazekas, Dör művei láthatók.)
A kiállítás-megnyitón köszöntőt mond:
Rábaközi népdalokat énekel Varga Krisztina, az „Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Kapuvár” tanulója
Dr. Cs. Varga István irodalomtörténész professzor Rábaköz hagyományairól beszél.
Az est végén rábaközi étel-ital kóstolóval várjuk a közönséget. (Rábaközi perec és kapuvári kulcsos kalács, Hany-Aranya méz, mihályi alma, bioalmalé, a Kapuvári Hús és a Cserpes Sajtműhely termékeinek kóstolója.
Bezovics Judit ételszobrász alkotásai is láthatók.
A kiállítást és az estet szervezte és rendezte: Véghelyi Józsefné és Csitei Gábor.
Munkatársunk Rábaközben járt, tekintse meg az ott készült kedvcsináló kisfilmet! (909"+532")
Kapuvárnak jutott a főszerep a Rábaköz öröksége című budapesti kiállításon
Molnár Kft Weboldal 2013
Mivel kollégánk is felszállt arra a buszra, mely a budapesti Polgárok Házába szállította a Kapuvár Néptáncegyüttest és kíséretét, televíziónk sem maradt le a fontos eseményről. A sorozat 2010 őszi évadának az Elfeledett nyugati végeken címet adták a szervezők. Hogy miért? Erdélyről, Felvidékről sokat hallani a médiában, 
de a nyugatra szakadt őshonos magyarságról szinte semmit, ezért legutóbb a történelmi Nyugat-Magyarország bemutatására 
került sor - szólt az indoklás. Gyopáros Alpár legszívesebben kihagyta volna az elfeledett szót a rendezvény címéből. Első olvasatra meglepetést okozhat a kifejezés, talán azért, mert mi, akik az ország nyugati szélén élünk, maradandó, eleven és sarjadó kultúránk nyomán közel sem érezzük magunkat ismeretlen és elhallgatott térségnek. Az országgyűlési képviselő inkább a felfedezettre cserélné a nyelvi alakzatot, sőt, egyenesen a jelen korban élők kötelességének tekinti, hogy megőrizzék a tájegység kincseit az utókor számára. Több mint kétszáz éve készítik az asszonyok a rábaközi perecet, melynek receptjét hétpecsétes titokként őrizték sokáig - hozta fel a példát, de a kézműves remekekben a fazekas dinasztiák szellemi örökségei is továbbélnek. Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő humorosan megjegyezte: a Rábaközben szép város Csorna és Kapuvár, de utóbbi sokkal vonzóbb az ő számára, ugyanakkor általában el lehet mondani a kisalföldi emberekről, hogy nagyon barátságosak. A falvak közelsége még otthonosabbá teszi a környéket.
Cs. Varga István irodalomtörténész, Kapuvár díszpolgára az anyaföldből, -ölből és -nyelvből táplálkozó közös örökségünket magasztalta. Az Egerben élő professzor a Győr-Pannonhalma-vonalát elhagyva sokkal otthonosabban érzi magát, s a templomtornyokat látva rögtön eszébe jutnak a rábaközi falucsúfoló nóták, melyek mind e tájegység hagyatékai. Az irodalomtörténész a mielőbbi viszontlátás örömében bízva köszönt el a kapuváriaktól és a város polgármesterétől. Hámori György arról beszélt, hogy jó lenne, ha a látogatók a kiállított tárgyak mögött meglátnák a Rábaközben élő embert, és a bemutatott kulturális örökség által kellően felcsigázva, személyesen is ellátogatnának a tájegységre. A budapesti tárlat egyetlen állomása a kapuváriak turizmus fellendítéséért folytatott küzdelmének, de a városatya szerint minden alkalmat meg kell ragadni a települések népszerűsítésére.
Zsigmond Bertalan, a Polgárok Háza kulturális programszervezője korábbi tapasztalatait említette: nagy igény jelentkezett a budapestiek részéről az ehhez hasonló rendezvények iránt, amelyeken autentikus formában mutatják be a különböző tájegységek népművészetét. A második szakaszához érkező programsorozat a határon túlra szakadt nyugati népesség mellett a rábaközieknek is bemutatkozási lehetőséget kínált. Csitei 
Gábor, a Kapuvár Néptáncegyüttes vezetője megjegyezte: a táncosok több ízben szerepeltek a fővárosban, de a Polgárok Házába első alkalommal léptek fel. 
Megtiszteltetésnek érzik a bemutatkozási lehetőséget, műsorukat pedig vastapssal jutalmazta a budapesti és környéki közönség.
A kiállításon bemutatkozott a Xantus János Múzeum Csornai Kiállítóhelye; a Rábaközi Múzeum - a Soproni Múzeum Kapuvári Kiállítóhelye; Ángyán Csilla keramikus-fazekas népi iparművész, a népművészet ifjú mestere (Csorna); Csiszár Árpád fafaragó (Veszkény); Kiss-György Rita festő (Kapuvár-Székesfehérvár); Kollár Jenőné gyékényfonó (Bősárkány); Kugler László aranykoszorús cukrászmester (Csorna); Molnár Lászlóné népviseleti babakészítő (Farád); Nagy Jenőné népviseleti babakészítő (Kapuvár-Garta); Osli csuhéfonó szakkör: Rinner Jenőné, Kapui Béláné, Varga Gézáné; Pákay Gusztáv kosárfonó népi iparművész (Barbacs); Szigethy Istvánné höveji csipkehímző, Kis Jankó Bori-díjas népi iparművész; Völcsey Lajos fazekas (Dör). A kiállítást és az estet szervezte: Véghelyi Józsefné és Csitei Gábor. A Kapuvár Néptáncegyüttes Rábaközi táncok című bemutatóját a dunaszerdahelyi Cseh Tamás és népi zenekara kísérte.
Ferenczi-tábor 2011 - Hagyományőrző nap 2011.08.12. 19:26
Idén is lezajlott a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó-és Művésztábor. Sajnos az időjárás szeszélyei kieszközöltek egy-két változtatást a programban, de a jó szervezés kiküszöbölte a csorbát és egy kellemes, sokszínű tábort tudhattunk magunk mögött.
Mint ahogy az már megszokottá vált, idén is hagyomány -és értékőrző nappal indult a program, melynek keretén belül ismét mesteremberek avatott kezei segítettek minket a kézművesség technikáinak eltanulásában. A helyszín Grubits János és családjának a már jól ismert hidegségi pajtája (ahová elbújhattunk a rossz idő elől, hogy okosodjunk és alkossunk) és tündérkertje volt. A kerti műhelyben János készségesen segített a fafararásra vágyóknak és szebbnél szebb, illatos fa-munkadarabokkal, valamint ezerféle eszközzel és egy jó adag türelemmel állt elő. A korongozást ugyanitt Káldi Károly segítségével művelhettük, így születhettek ebben az évben is hasas csuprok, tálak, vázák. A szomszédos asztalnál is érdekes dolgok alakultak: Kovács János mérnök-tanárral nyári Mikulást (vagy egyéb figurát) fabrikálhattunk és festhettünk kedvünkre kicsi farönkökre.
A pajta asztalain is csodák születtek. Hopp Erzsébet népművésszel gyöngyből készült virágdíszek, szívek, míg Rinner Jenőné, Kapui Béláné és Varga Gézáné segítségével csuhéból készült használati -és dísztárgyak kerültek ki az alkotó kezek közül.
És a pajta mesélt. Mert mindig vannak új történetei, de őrzi a régit is. Így dolgozhattunk bronzkori vagy a római időkből származó leletek között, melyeket házigazdáink gondosan, szépen elrendezve állítottak ki pajta nagyobbik helyiségében, míg a kisebbnek falain képek, szerszámok és egy épp aktuális kiállítás fotói lógtak, a sarokban az elengedhetetlen napraforgócsokor búvott meg.
A megannyi szép holmi között persze Grubits János munkái is helyet kaptak, továbbá Pistyur Imre Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásai.
A nap végére mindenki gazdagabb lett valamivel: jó hangulattal (a zuhogó eső ellenére), tudással, alkotókedvvel és újabb alkotásokkal, ami az elkövetkező napokra is kitartott.
Rábaközi Magazin 2012
