Osli csuhé

Megérett a kukorica kis Osliban rég...

Osli és a Hanság

Összeállította:Borsodi Heni

 

Osli község a Hanság déli peremén helyezkedik el. Ha földrajzi szempontból próbáljuk meghatározni a Hanság fogalmát, a Rábaköz és a Mosoni-síkság közé ékelődött rossz lefolyású területre gondolunk, mely valaha összefüggött a Fertőtájjal, s Magyarország legnagyobb lápterületének számított. Nem választható azonban el a Rábaköztől sem, pontos határvonalakat aligha lehet húzni. A községek határai a Hanságba nyúlnak, a két táj története szorosan összekapcsolódott az évszázadok folyamán. A rábaközi és hansági népek életmódját egyaránt a víz határozta meg. Timaffy László szavaival: „A vizek birodalma volt a Rábaköz és a Hanság területe”.

A Hanság népi neve Hany, mely ma is sokkal inkább használatos az itt élők között, mint a Hanság, jól kifejezi a táj valódi milyenségét, utal a Hanság mocsárvilág voltára.

A Hanság falvainak lakossága hosszú évszázadokon át folytatta küzdelmét, hogy mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket hódítson el a láptól. Lecsapolási és csatornázási tervek születtek már Mária Terézia uralkodása alatt. A több-kevesebb sikerrel megvalósuló lecsapolási munkálatok végül a II. világháború után, az 1950-60-as években végzett nagyarányú lecsapolással fejeződtek be. Ez a beavatkozás azonban jelentős veszteségeket is okozott. Az ökológia és természeti adottságok elváltoztak, a Hanság gazdag, egyedülálló növény- és állatvilágát eltűnés fenyegette. Még időben felismerték azonban a veszélyt, a károk enyhítésére először tájvédelmi körzetet hoztak létre, majd 1994-ben megalakult a Fertő-Hanság Nemzeti Park, melynek keretein belül napjainkig folynak a táj rehabilitációját célzó munkálatok: kijelölt területeket árasztanak el újra élőhely-rekonstrukciós céllal.

  Az osli Hany. Készítette: Pellinger Attila 2007. Forrás: Wikipédia

A Hany valaha megközelíthetetlen helynek számított. Csak azok érezhették magukat biztonságban a víz, a láp és a mocsár birodalmában, akik jól ismerték a táj minden zegzugát. Sokan eltévedtek a nádrengetegben, s a mocsár sok emberéletet követelt. A vad, az ember által le nem igázott, így ismeretlen, titokzatos táj megihlette a nép képzeletét. Számos, a néphit körébe tartozó történet keringett valaha víziemberekről, vízi tündérekről, akik magukhoz csalogatták az embereket, hogy elveszítsék őket. Más természetfeletti jelenségekről, például a Hanságban nyári éjszakákon felvillanó kékes lángról, a lidérfényről szintén meséltek a régi öregek. A Hany világa Jókai Mórt is megihlette: ebbe a vad világba helyezte A névtelen vár című regénye történetét, melyben így írt a valahavolt Hanságról: „….hogy a Hanság vizei újra megáradtak, az alul feszítő dágvány itt-amott egész feldudorodó halmokat kezdett emelni a tőzegtalajba, amik úgy duzzadtak elő, mint valami nagy daganatok a beteg föld testén. Egy ilyen földdaganat felrepedt, s annak örvényéből a kiömlő iszap messze elönté a körülfekvő lapály”. 

Nemcsak a tájat, hanem annak különös, mitológiai, ugyanakkor írásos források szerint valóságos alakját is megörökítette Jókai. Hany Istókot 1749. március 1-jén az Oslitól nem messze található Király-tóból fogta ki két kapuvári halász, Molnár Mihály és Nagy Ferenc. A nyolc éves vad fiúról nem tudunk egyéb biztosat, mint azt, hogy megtalálták, s a kapuvári plébánia keresztelési anyakönyvének tanúsága szerint 1749. március 17-én Hany István névre keresztelték. Keresztszülei Hochsinger Mihály és felesége, Anna Mária lettek. További sorsáról csak annyit bizonyos, hogy nem tudott megmaradni az emberek között, s visszatért oda, ahonnan származott. Többé nem látta senki. A Hany gyermekének alakja megihlette a nép képzeletét, s többféle népmonda is kapcsolódott hozzá az idők folyamán. Történetét nemcsak irodalmi alkotások dolgozták fel később, de különböző táncjátékok formájában színpadra is állították.                                           

 

 Hany Istók szobra. Forrás: kapuvar.hu

 

A Hanság népei életmódjukban, szokásaikban alkalmazkodtak a természeti környezethez, mesterségeik, eszközeik is ennek megfelelően alakultak. A 19. században még léteztek a gyűjtögető életmód foglalkozásai: a Hanság emberei csíkásztak, rákásztak. A lápvilágban hemzsegett a csík (réti csík), mely mára védett halfajta. Róla nevezték el a Hany jellegzetes égererdeit: csíkos égeres. A csíkor éger szintén szigorúan védett. Támasztógyökereivel kapaszkodik a laza lápos talajba.

 

 

        Csíkos éger a Hanságban. Készítette: Pellinger Attila. Forrás: Wikipédia

 

A Rábaközben és a Hanságban sokáig a halászat volt az egyik fő foglalkozás. A halászat számos formáját alkalmazták, a legegyszerűbb, kézzel történő halfogást ugyanúgy, mint az eszközöket (tapogató, varsa, merítőháló, kerítőháló, dobóháló, szigony) igénylő módokat.

A Hanságban kezdetektől jelentős volt az állattartás.  A legjellemzőbb állatok a szarvasmarha, a ló, a bivaly és a sertés voltak ezen a tájon. A lecsapolás előtt nagy erőfeszítések árán sikerült csak új termőterületeket szerezni. A 19. század elején a határt három zóna jellemezte: egyre növekvő területeken szántóföldek, rétek és legelők, illetve a köztes erdősáv. Ezen kívül létezett a vad lápvilág, amelyet nem tudott az ember legyőzni és hasznosítani.    

 

A hanyi tőzeget, melynek életkorát húszezer évre becsülték, az elmúlt évszázadok során a nép kibányászta és megszárítva tüzelőnek használta. Legjobb lelőhelyeknek a Fertő-csatorna mente, a Király-tó és Öntésmajor környéke számítottak. Kéziszerszámokkal nehéz munka volt a bányászat. A föld felső rétegét kapával és ásóval távolították el, a tőzeget tégla formájú darabokra vágva bányászták. Miután jól kiszáradt, szállították csak haza. A 19. század közepétől indult meg a tőzeg ipari kitermelése. A lecsapolás hatására azonban összeszáradt, s egyre vékonyabbá vált a hansági tőzegréteg. A tőzeg a fűtés mellett talajjavításra is alkalmas.

A Hanság területét valaha összefüggő nád borította, mely elért a Fertőig. A nádtermelés, nádazás így jelentős volt a Hanyban. A nádaratáshoz speciális szerszámokra és felszerelésre volt szükség. A nádat csónakon közelítették meg, és gyalázkával, más szóval kocérral vágták. Miután befagytak a vizek, jégtoló kaszával folytatódott az aratás. Az aratók lábukra fapapucsot húztak. A nádazás régi paraszti mesterség volt: házakat, pajtákat fedtek náddal, valamint nádfalat is készítettek (kunyhók, ólak, színek fala készülhetett nádból).

Jelentős volt a Hanság falvaiban a háziipar is. Zsupkötők, kosárfonók éltek szerte a vidéken. A fafaragásnak és a vesszőfonásnak is hagyományos kismesterségek voltak. Gyékény- és szatyorfonás tekintetében máig Bősárkányban a leghíresebb.

A kukorica csuhéját felhasználva csuhéfonó háziipar is kialakult a rábaközi és hansági falvakban, így Osliban is. Itt a csuhét fosztásnak nevezik. A csuhéfonás hagyományát népdalok szövege őrzi („Megérett a kukorica kis Osliban rég…” Minden asszony, osli asszony, meg kisasszony, éjjel-nappal papucsot fon”), magát a mesterséget pedig az osli csuhéfonó asszonyok elevenítették fel napjainkban. Készítenek használati és dísztárgyakat egyaránt, munkáikat környékbeli, valamint országos rendezvényeken is bemutatták már. Szívesen fogadnak mindenkit, aki szeretné megismerni és kipróbálni a csuhéfonást.

Az évszázadok során a Hanság éltette népét, ugyanakkor a korlátokat és a küzdelmet is jelentette egyszerre. Éltette a népet, hiszen felkínált mindent: vadat, halat, növényi étkeket, nyersanyagot, mesterséget, munkát, lehetőséget a mindennapi kenyér megszerzésére. Ugyanakkor harcot kínált. Népének keményen meg kellett vívni elsősorban a termőföldért.

 

A hagyományos paraszti létforma végleg eltűnt ugyan, de a hagyomány egyes elemei továbbélnek, ha van, aki élteti őket. Osliban ezt teszik a csuhéfonó asszonyok. A rábaközi és hansági embereket erős kötelék fűzi a szülőfaluhoz és a tájhoz, melybe születtek, melyben felnőttek. Az osliakat talán még fokozottabban jellemzi ez a ragaszkodás. Nemcsak a faluból elszármazottak, de sok esetben még gyermekeik is őrzik osli identitásukat. Mindez bizonyítja, hogy Osliban van igény a hagyományápolásra és a múlt értékeinek megőrzésére.

A letűnt életforma gazdagsága és szépsége tárgyak, történetek által, valamint kiállításokban megmutatható a következő nemzedékeknek is. Osli múltja, s múltján keresztül jelene mélyen gyökerezik a tájban, amelyhez tartozik.  Az osli emberek életmódja, mesterségeik ugyanúgy, mint hiedelmeik, népköltészetük szorosan kapcsolódott a Hansághoz. Kiállításunk helytörténeti részében úgy szeretnénk bemutatni az egykori osli mindennapokat, hogy nem feledkezünk meg a természeti környezetről. Az eltűnt hagyományos életformában az emberek élete magától értetődő módon forrt össze a természettel. Ezt szeretnénk bemutatni a kiállításon: a táj és a benne élő ember bonthatatlan egységét, mely példát mutat mai korunk számára.

Osli ideális hely a megvalósítandó gyűjtemény számára. Számos lehetőség rejlik a különböző tematikájú kiállítások összekapcsolásában. A toronyóra- és haranggyűjtemény igazik különlegesség, ehhez kapcsolódik a tervezett toronykilátó, mely a templomtoronyban valósulhat meg. A magasból elénk tárul a Hanság, az egykori láp, mely oly mélyen meghatározta a benne élő emberek életét. Ide kapcsolódunk néprajzi-helytörténeti kiállításunkkal, mely bemutatja az emberek életét a tájban. Kiállításunkat különböző interaktív próbákkal szeretnénk színesíteni, s minden korosztály számára érdekesség és vonzóvá tenni.

A Hanság további programokat kínál a természetkedvelőknek. Elindulhatunk magunk, vagy bekapcsolódhatunk a Fertő-Hanság Nemzeti Park által szervezett színes programok[1] (kenutúra, madárles, biciklitúrák, stb.) bármelyikébe.  

Oslitól néhány kilométerre, fönn a Hanyban található az Esterházy Madárvárta, mely Magyarország legnagyobb madárgyűjteménye.[2]

 

Esterházy Madárvárta. forrás: kitud.kkmk.hu

Nemcsak az egyedülálló madárkiállítás miatt érdemes azonban ellátogatni a madárvártához. Innen indul az 5 km hosszú tanösvény, melyet Hany Istókról neveztek el, s amely a Hanság égererdei mentén egészen a Király-tóig vezet. Megcsodálhatjuk itt a csíkos égert, amint támasztógyökereivel „kapaszkodik” a laza talajba, elénk tárul utunk során a Hanság élővilága is. Kipróbálhatjuk azt a máshol aligha tapasztalható élményt is, ahogy mozog, hintázik a talaj a lábunk alatt. Erről már a 19. század elején is megemlékeztek: „A Hanságban járó szekerek alatt megsűllyed a talaj, mintha hintázna rajta az ember s meg meg felemelkedik a szekér után”. (Forrás: Wikipédia)

 

 

                                                           Király-tó. Forrás: kapuvar.hu

Kerékpáron is megközelíthető Osliból a Hanság szimbolikus helye, az Andaui híd.  A történelmi emlékhelyhez vezető út a lápi erdők mentén vezet, így nyújtva egyedülálló élményt. A hidat, melyen keresztül az 1956-os forradalom menekültjei elhagyták az országot, többször is felrobbantották. A mai fahíd emlék, 1996-ban építették közösen osztrákok és magyarok. A hídon túl, az Andau faluba vezető 9 km-es útszakasz a „Menekülők útja”, mely szintén az elmenekült százezreknek állít emléket.

 

      Az Andaui híd. Forrás: kapuvar.hu

 

Osli a Hansággal, mellyel oly szervesen összetartozik, egész napos programot nyújt az érkezőknek. A kiállítás gyűjteményeit megtekintve intellektuális élményekben lehet részünk, a Hany ösvényeit járva pedig megtapasztalhatjuk a természet nyugalmat adó erejét.

 

Minden Kedves Érdeklődőt szeretettel vár Osli és a Hanság!

 

 

Források jegyzéke

MEZŐDY Ö. István – Z. SZABÓ László: Nyugat kapujában. Budapest, é.n.

TIMAFFY László: Rábaköz és Hanság. Győr, 1991.

Dr. Varga József: Osli kegytemplom. Osli, 1999.

www.osli.hu

www.ferto-hansag.hu

www.kapuvar.hu

www.wikipedia.hu

kitud.kkm.hu.